Stalker
2007 márc 22 09:08
0Annak idejen mikor leültem Tarkovsky Stalkere elé – fejemben homályos képzetekkel, és ipartörténelmi adatokkal a zónáról – fáradt voltam. A film negyedéig-kétharmadáig bírtam, onnantól csak akkor riadtam fel ha dialógus jött, a csendes csavardobálás nagyrészét átaludtam. Pedig érdekelt, becsszó, csak körülmények és az időpont.
Csernobil érdekes téma, emberi, technológiai és sok más szempontból, sokan sokféle kapaszkodót találnak benne. Engem régóta egyfajta szent borzongással tölt el, hisz ott egy több száz, tán ezer évig “világító”, cirka 30 km átmérőjű emlékmű, atomkori piramis, csak nem éppen dicső uralkodók emlékeivel. Szomorú emberi történetek gyűjtőhelye, mementója annak, hogy az ember a hibákból tanul.
A film és a mítosz alapján egy bátor ukrajnai fejlesztőcsapat nekilátott kalandjátékot faragni a történetből, mely napjainkban jelent meg (jó marketingfogás lett volna a tavalyi, 20 éves évfordulón történő megjelentetés). Lehet ajánlani azoknak, akikben a film nagy űrt hagyott, szimplán unalmasnak találták, vagy mint esetemben, érdekelte őket, de belealudtak.
Az atmoszféra, a zóna élete szépen lassan magával ragad, a szocializmusból ismerős formák nekünk, közép-európaiaknak pláne nem közömbös; gyerekkoromban még sok olyan bádogkasznit láttam az iskola előtt furikázni, ami a játékban az első falu melett hever.
Persze a játék se tökéletes, hiányolom a halflife2-ben megszokott fizikát és gyorsaságot, de ezt bőven kárpótolja az időjárás, a naplemente és a hangulat.
A borzongás és a mítosz megmaradt, nem jártam még Pripjaty kísértetvárosában, de ha virtuálisan is, megtudhatom milyen érzés kolbászt enni az óriáskerék tövében.
No Comments »
