Este a székelyeknél
2007 aug 12 11:44
3
Igen, ez a kép címe, a hatás meg egészen magávalragadó, na és tudni kell még, hogy ifj. Koffán Károly festőművész az elkövető.
Nemrég közös mozizásra adtuk a fejünk, s a film előtt várakozva bukkantunk eme “gyöngyszemekre”. Ez már a 21. századi kortárs festészet, technikája a plotter és a hangulata erősen retró. Távolról nézve először jött a gyanú, – festészet? ez imho print, de nézzük meg – közelebb érve pedig cizzellált ecsetmunka helyett elnagyolt pixelek fogadtak.
Kínunkban csendben vinnyogva sétáltuk körbe a kiállítást, a képek címe gyakran tükrözhette a mondanivalót (No.39, No.41 … stb), de néha egész aggasztó látásmódot sugallt a cím, mint pl az általunk favorizált példánynál. Ezzel beköszöntött a westendbe a korai koffánizmus, művészettörténelmi pillanat tanúi lehettünk.
Ilyenkor szeretnénk mecénások, gyűjtők lenni, ha másért nem, azért, hogy ezeket megvéve, vmi lelkes művészi performansz keretein belül égettesük el, mondjuk egy Burzsoá Nyugdíjasok koncerten, s ezzel megnyugtató szinergiát hozva létre a modern művészetek síkjai között, ámen.
3 Comments »
Kedves bírálóim!
Meghívásnak tettem eleget, amikor is meglepetésként ért a kiállításra alkamatlan hely, és installáció. Számítógép alapú fotóimat, ezért kísérő szöveggel akartam útjukra bocsájtani. Ám, ez is elmaradt, egy adminisztratív tévedés miatt. (Ezért volt üres, a névtábla alatti hely a tablón.) Valami efféle lett volna:Munkáimat ajánlom Bartók Béla és Kodály Zoltán emlékezetének!
Bármit is gondoljunk, még az irodalmár és zenész is, a szabatos kifejezéshez, matematikát alkalmaz fejében. A nélkül is, hogy magára, a matematikára gondolna.
Valamikor zenésznek készültem, és csodálattal éltem meg két, korszakalkotó muzsikus zsenijének, teremtett, új világát.
Amit saját kutatásaikkal alapoztak meg.
Bartók Béláról, portrém van a Nemzeti Galériában. Ám én, nem abban találtam meg feladatom, hogy Őt, Őket a zenében folytassam, vagy képben illusztráljam, hanem magában a felfedezésben, új területek kutatásának következetességében.
Munkáim saját, geometriai kutatásaimon alapulnak.
Eljárást találtam: vetítéssel, térbeli tárgyak, összefüggések, ugyancsak térbeli rokonaikká alakításához. Ha nézőpontként azt a centrumot választhatnánk, ahonnan a vetítés történik, nem tudjuk megmondani: az eredeti tárgyat, esetleg síkvetületét, vagy torzított, térbeli rokonát látjuk-e. Tökéletesen fedik egymást! Amíg a fénysugár „oldalról” nem látható, mégis, csak akkor különböztethetők meg, az egymásból vetítéssel származó testek, ha az összefüggést nem a vetítési centrumból szemléljük! Így, képeimen.
Az építészet, benne a barokk kor, kínálta a gondolatot: szembeállítani a bejárással megismerhető teret, a látott térrel. Ugyan mi az, ami bejárásra csábít, mert közelebbinek látszik, mint amennyire valójában van? És megfordítva.
Az eljárást, építészek, díszlettervezők, és még sokan mások használhatják.
A képnéző számára, csak a rejtett szerkezetű, rend nyilatkozik. Stb.
Én munkáimat alá szoktam írni, és sohasem használok álnevet. Ám Önök, megérezték munkáimon a Westend-béli hajléktalanságot, védtelenséget, és vastagon éltek is (vissza) vele. Nem hibáztatom ezért Önöket, erre kellett volna számítanom. Ám ha valóban értenének a dologhoz, szeretném látni munkáikat! Valódi nevükkel szignálva.
Tisztelettel
ifj Koffán Károly,
aki sohasem tagadta, hogy munkái számítógépen készültek. Annyira, hogy a pixelességet is esetenként tudatosan, a mű részeként vállalta.
Tisztelt Koffán Úr,
rögtön ez után egy válaszpostom következett, amiben a nevem is adtam a véleményemhez, a link ami ide vezet: http://www.shell8.net/2007/08/12/re-este-a-szekelyeknel/
(ha esetleg ezt nem olvasta volna)
dlqk nhkit XXX Movies sjrgnn n qp x bnj