Man in blue
2007 szept 29 23:06A nap végén az utolsó járat ajtajához lépett, és felszállt. Mindenki kérdőn nézett rá, várták, hogy tegye a dolgát, de ő most csak utazni akart. Tekintetét zavartan lesütötte, leült a legközelebbi ülésbe. Zavarta a nyakában fityegő céges igazolvány, megpróbálta gyors mozdulattal bedugni a kabátzsebébe, sikertelenül. Rájött, hogy még mindíg a kezében szorongatja a szalagot, így mozdulatai garantáltan ügyetlenek voltak, zsebrevágta, majd lerendezte az igazolványt.
Nehéz napja volt, kezébe temette az arcát – ettől kissé megnyugodott. Érezte magán a többiek tekintetét, de nem tehetett semmit. Megpróbált egy lenni közülük. Hisz most épp az is. Kibámult az ablakon, s alagút rohanó betonfalán a saját életét látta elszaladni. Idegesen nyúlt a zsebe felé, ahová a szalagot rejtette – de aztán elbizonytalanodott. Lehet, hogy a kollégáin ez segít, de ő nem érezte magában energiát ehhez az egészhez.
Az utolsó megállóig valahogy összeszedte magát, leszállt, elindult a villamos felé. Csatlakozott hozzá egy kolegája, üdv, konzervmosoly, na menjünk. Büszke arccal szállt fel, kihúzta magát, és lenézett az utasokra, elfintorodott a két srác láttán akik rögtön leszálltak. Ajtó becsuk, s végre újra kimondhatta: “Jegyek, bérleteket kérem ellenőrzésre.”
No Comments »