Lófaszt… VAKOND!

a buzz.hu linkbufferéből keveredhetünk el a viruskommando freeblogjára, ahol a szerkesztő, Vidi Rita világuralmi céljairól értekezik. első látásra az egész blogbejegyzés valami onlinemarketing hírlevélre, vagy egy amcsi infomercial memójára hasonlít; hatalmas headlineok, “mire jó?” “ennek most vége”, “miért jó neked?”, “mi szolgálja a célokat?” felvezetők, de a katarzis valahogy elmaradni látszik.

bevallom, a fent vázolt post olyan szinten terjengős és céltalan, hogy képtelen voltam végig olvasni. meg van ugyan csapva egy valag feminizmussal az elején gazdag és sikeres nőkről (mamikról), illetve az őket mellőzni próbáló undorító férfiakról, de ettől próbáltam eltekinteni, már csak politikai korrektségből is.

a baj ott ért, hogy a többi post is hasonló. mindenütt terjengős headlineok, utalgató, célozgató üzenetek, semmi tény, semmi konkrétum – jó eséllyel egy kicsi, a post végén. igazi csemege a spames post, de a kedvencem az “évente egyszer foglalkozok vírusvédelemmel” témájú post volt, ahol számomra is kiderült a blog valódi célja; fizetős információosztás, “szaktanácsadás” és távsegítség a blogírónál kisebb hozzáértéssel rendelkezők számára.

mostmár nagyjából világos a szitu; a hölgy valószinűleg befizetett valami “önmegvalósító” “passzívjövedelem” tanfolyamra, ahol ezeket a hatékony marketingstratégiákat elsajátítva, kisgyerekes anyukaként otthonról végezhető vállalkozásba kezdett – a szándék dicséretes, de a körítés csapnivaló.

tanácsként csak annyit tudnék hozzátenni, hogy ha Rita ezt az egész vírusirtósdit komolyan gondolja, revizionálja kissé a marketingstratégiáját és az internetes jelenlétét, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak bennem kelt rossz szájízt a történet.

Ne várj emlékezetes párbeszédeket, sőt, igazából párbeszédeket se, ugyanis vagy a beszélgetések képhez való szinkronizációja tolja el rettenesen, vagy az egész filmet direkt beszívott 70-es IQ-ra kalibrálták. A film tizedik percében már úgy éreztem magam mint egy túlszpídezett gimis a nyelvtanórán.

Ne várd a régi karakterek felbukkanását, akármennyire igérik a plakátok és a merchandise. Azok ugyan nem hazudnak, tényleg lesz öreg safranek, meg lustadick, de sikerült annyira valóságosan öregíteni rajtuk 20 évet, hogy nagyjából annyria érdekesek mint Stallone a legújabb folytatásaiban.

Röviden: vonuljon be az a köztudatba, hogy a Macskafogónak nincs második része. Akkor minden marad a régiben, senkinek sem esik bántódása.

A film kínos, leginkább ez a szó passzol hozzá, kínosan próbál az előd nyomdokaiba lépni, de a rettenetesen erőltetett poénok, és a nagyon de nagyon lassú párbeszédek messze visszafogják.

Kínos az, hogyha sikerült ennyire összesöpörni a hazai (talán) top100 animátorokból álló bagázst, akkor miért ezt adták a kezük alá. Szépen bemutathatták volna egy új, eredeti darabbal, hogy igen, ennyi idő után is van szufla a hazai animációs filmesekben. És akkor talán jöhetett volna egy reneszánsz, mint nem is olyan rég az összes filmmel, amikbe mindig ugyanaz a gárda szerepelt Koltaival az élen. Csak most ki is nézett volna valahogy az egész.

Jut eszembe, egy apró anti-wishlist, azaz kérlek titeket, mit NE csináljatok meg rajzfilmben:

- hagyjátok békén Rejtő Jenőt és a munkáját
- ne adjatok több pénzt a Csodaszarvasra
- égessétek el az új Vuk kópiáit

Idehaza -még – nem sztrájkolnak a forgatókönyvírók, Hollywooddal ellentétben. De lehet ez is olyan mint a gazdaság, kihat, a nemzetközi helyzet fokozódik, a minőség romlik, satöbbi. Csak nem értem miért ebben az egyben előztük be évekkel a nyugatot…

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves Családját a Gazdasági és Közlekedési minisztérium év végi országértékelő ünnepségére!

Helyszín, a nemrég megnyitott minisztériumi klub, mely egész évben nyitott ajtókkal várja az adófizetőket, hogy kellemes szórakozás közepette feledkezzenek meg a mindennapok gondjairól. Klubunkban minden korosztályt szívesen látunk, a gyerekek szórakozását kis játék krómcsövek, az idősebbek biztonságos kényelmét krómozott kapaszkodók, és elegáns bőrfotelek biztosítják.

Ezen az alkalmon depütáló klubunk esti műsorát számos deejay és szebbnél szebb csinos hölgy teszi fejelthetetlenné…

Azt hiszem ennyi elég is erről, a site magáért beszél, de a rengeteg elírás, és apróbb hibák kellemesen elhalványulnak a lábléc igen korrekt tájékoztatása mellett. És még csodálkoznak, hogy idehaza csapnivaló – azaz mit csapnivaló, talán nincs is – adómorál, hát őszintén erre én se adnék egy fillért se…

Modern gyilkosok, szevasztok.

bithumenen balhé volt a 4 órás limit miatt. Így kirugtak pár embert, azok pedig dühből felnyomták a trackert.

Tipikus, dehát mit vártunk. bH balkáni banda volt, egymást mószerolták be a userek, hogy ez meg az biztos aránycsal, aztán az adminok szó nélkül bannolták a népet. Egy dolog miatt volt jó – önző mód – gyors volt, a magyar tartalmat leszartam, 14 éve beszélek angolul, demonoid meg az új cuccokra legalább annyira gyors, tesznek az arányodra, és nincs “aki meghívót akar, azt kibasszuk” mentalitás.

Magyar kalózok szevasztok, irány Európa!

Update: no valakinek végre lassan dereng, kirakták az első, egyenlőre jelképes Barátok közt epizódot Mininovára, erről van szó emberek, sok nyitott jó tracker van, javaslom Piratebayt, pakoljuk tele magyar tartalommal.

Van aki szerint a rólad alkotott vélemények összessége a legreálisabb kép rólad.

De ha viselkedésed és személyiséged befolyásolja az imserőseidet, akkor az – így – általad aggregált vélemény mennyire tekinthető valódinak? A plasztikai műtétek korában vajon tényleg olyan vagy, mint amilyennek az ismerőseid leírnak, vagy olyannak írnak le, amilyen szeretnél lenni?

Az interneten mindenki az lehet, ami akar, akár több személyiség is, ezen meg lehet próbálni eligazodni. Online cselekedeid, lábnyomaid egy (vagy több) felhasználóhoz kötnek.

Nézd meg reálisan egy napod:

• ismerősi köröd,
• képeid,
• ismerőseid véleménye,
• a linkgyűjteményed,
• amivel foglalkozol,
• ami érdekel,
• amit letöltöttél,
• amit hallgattál,
• amit megosztasz,
• amivel játszasz,
• ahol publikálsz,
• és neagyisten pár whois bejegyzés rólad

ezek mind fellelhetőek, ingyen, büntetlenül, akárki készíthet lassan bárkiről egy profilt, csak kérdés, hogy ez jó e. Nemcsak mindenféle paranoid, “identity theft“-től való félelem alapján.

Ha őszinte vagy és nyílt, ha lassan mindened fellelhető a neten, mennyit őrzöl meg magadból, magadnak?

• Ha egy idő után már nem írsz egy témáról, ahogy szeretnéd mert tisztában vagy azzal, hogy figyelik a szavaid, és befolyásolja a rólad kialakított képet (sarkítva, lehetsz népszerű, de ki is rúghatnak),
• ha már nem publikálsz egy képet, csak azért mert ugyan neked tetszik, de másoknak nem,

akkor mi a cél, megérte e ide jutni? Kinek akarsz megfelelni?

Ha az ismerőseidnek, akik boldogan alkotnak rólad felületes, de kedves véleményt, csak ugyanezt tudnád viszonozni, azzal biztos jót teszel? Ha visszaigazolod valaki ismeretségét, pedig egyszer láttad csak, akkor valóban ismered?
És biztos lehetsz-e benne, hogy ő az, akinek te látod?

A felületes vélemények, így vagy úgy, de torzítanak, igazán jól talán senki se ismer, és néha rádöbbensz, hogy talán te se önmagad. Legjobban talán max 10 vagy kevesebb ember ismer, akik a legközelebb állnak hozzád, róluk a legbensőségesebb gondolataid megosztanád online másokkal?

Vagy megtartod azon ritka és értékes pillanatokra, amikor végre szűk körben, személyesen találkoztok, pl egy pohár jó bor mellett.

Legközelebb a jó borokról írok.

Ebbe még beleférhet, hogy lenyeled, de a cégeddel egy emberként sose álj elé feltárt virgó ánusszal előre hajolva, mert abból csúnya bajok lesznek. Lehetetlen határidőktől kezdve a vadiúj site építése közben ugyanazon site refaktoringjáig.
Meg csúnya szavak.

Ha profi munkát keresek egy cégnél, a legkevésbé az fog érdekelni, ki csinálja, ki szólít meg a portán, és ki terpeszkedik előttem a cégvezetői fotelben. Ha a csapat talpig armaniban, vagy épp ellenkezőleg, nyakig sherpa, rasztahaj és enyhe fűszaggal kísérve jön prezentálni, igazából nyugodtan leszarhatjuk, ha a prezentáció hatására legszívesebben az ölükbe ugranánk. Akár a flanelbázisú takarítónéni is scriptelhette azt a flashsiteot, nem őket veszem meg, hanem a munkájukat.

Ez a feature nagyon divatos lenne, ha párszáz éve az akkori liberálisokat falhoz állítják, és ma is olyan természetes lenne a rabszolgatartás, mint a sorozatfüggés. Online rabszolgapiac, kiteszik a layeren futó videót a srácról amint lovat csutakol, vagy felmos, csodálhatnánk az ép csontozatot és a szakértő mozdulatokat.

Na meg ez a név, hogy ‘kattancs’. Igen, ez a magyar nyelvújítási öklendezések webkettes mutációja, olyan szavak kerültek így napvilágra mint “ottlap” meg a “klikkelj”.

Bizarrul hangzik, de reméljük a természetes (piaci) kiválasztódás majd foglalkozik ezekkel a valódi emberekkel.

Persze az sem volt egészen egyszerű, mert a Sugár hemzsegett a kisgyermekes szülőktől (vagy szülős kisgyermekektől?). A szülők minden maradék idegszálukkal a bájcsevej-partnerükre összpontosítottak, amíg a gyerekek ordibálva vágtattak ki-be a játékbolt környékén, és megcsömörlött szüleik felé süvöltötték az év aktuális kedvenc játékát, amelyet most karácsonyra akarnak, de persze karácsony előtt egy héttel már más fog kelleni, karácsony után pedig mehetnek a két lábon járó nagykorú roncshalmazok a blokkot lobogtatva visszacserélni a már korántsem vonzó játékot egy másikra.

Szóra sem érdemes, hogy a Sparban hegyekben állnak már a szaloncukrok, télapó figurák és – az év slágere, ne hagyd ki! – csokikrampuszok. Felhívnám a figyelmet rá, hogy még csak október van. De ha a kereskedők, csokigyárosok és gyerekboltosok így folytatják, akkor tulajdonképpen, a sok fáradt szülőnek pont jókor fog jönni halottak napja, és csak oda szóló jegyet kérnek a temetőbe.