Ez már a kezdetekben több sebből vérzett, pusztán azért mert nem valami elegáns platformfüggetlen módon, hanem parasztossan windowsmedia formában kitolták a videókat, jóaz, irodába mindenki látja, hátakkormeg.

S jött a felismerés, s a nikotinsárga irodák mélyén sorra csaptak a homlokukra a bürokraták, és fehéredtek el a jogászok, mi az hogy megosztás?? Szerzőijogokban utazó kádernek a webkettő ezen aspektusa ugyanis olyan lehet, mint vámpírnak a fokhagymaszagú napfelkelte, mély undorral szisszen fel és nem érti, aztán félni kezd tőle.

Biztos dúlt a csata fent és lent között sokáig, hogy mi legyen a megoldás, a szerkesztők örültek, hogy legalább a neten összekapirgálhatnak valami nézettségi pluszt a műsokroknak, a bürokraták a hajukat tépték, hogy a becses tartalom máshol jelenik meg.

Végül megszületett a megoldás, olyan igazi kárpátmedencés webkettő, magyaros ízekkel, zsírban kisütve. Ha bárki megnézi az impresszumot, egy kis kék flekkben az alábbi szöveg képviseli a tartalom védelmét.

Az MTV Zrt. honlap csoportjához tartozó MTV Videótár szolgáltatásnál az Embend frame – vagyis a “Beillesztés” gomb alatt található programsorok – használata az MTV ZRt. előzetes írásbeli engedélye alapján lehetséges!

Meg is osztunk meg nem is. Magyarul.

Egosita módon nem számolva olyan dolgokkal mint a két világháború kimenetele, borzongva gondolok bele a következményekbe.

Ilyet kellene írnom nap mint nap:

.kopf {
schwingen: link;
klar: beide;
hintergrund-bild: uri(../bilden/körper-hg.tna);
}
...

Brr.

“… mindig elcsodálkozok mennyire jól el lehet adni az embereknek a saját belébe visszatöltött, ledarált disznót egy mosolygó kisgyerekkel …”

Kreatív és marketing ügynökségek köreiben ez pláne fontos, révén ez is befolyásolja a cég megítélését, meg ennek szép juppi neve is van: “selfpromotion”.

Ma ez landolt az irodában… (klikk a képre):

Idén minden tisztelet a Color Plus / egyszervolt.hu csapatnak, annyira győztes a cucc amit kitaláltak, hogyha ilyet árulnának ikeában vagy mellette, tuti vennénk párat. Zseniális paródia, apró részletek, és egy nagyadag kedvesség lengi körbe a szettet, még több ilyet!

“Tisztelt Cím! A ***-*** rendszámú Szuzuki, az ****** ****** logójával ma éjjel a Bacsó Béla utcában parkolt. A riasztója hajnali 3 óta szól. Ha a kolléga nem megy ma dolgozni, akkor megtaláltam. Ha máskor meglátom a tulajt a környéken, akkor meg lesz baszva. Ki lesz filézve. Üzenem neki, hogy a kurva any dárért kapcsolod be a riasztót, ha nem hallod, hogy szól. Szívesen szétverném a kocsit magát, de az neked nem fáj eléggé, te fasz. Remélem mindenki csuklott az éjjel a cégben. Üdv”

szokás szerint csillagoztam, személyiségi jogok and such. meglepő amúgy, mennyire találékony a magyar még egy ilyen agresszióval túlfűtött szituáció esetén is.

Ebbe még beleférhet, hogy lenyeled, de a cégeddel egy emberként sose álj elé feltárt virgó ánusszal előre hajolva, mert abból csúnya bajok lesznek. Lehetetlen határidőktől kezdve a vadiúj site építése közben ugyanazon site refaktoringjáig.
Meg csúnya szavak.

Aki felismeri őket, vagy a szomszéd kisfiú vízipisztolyát, az szóljon be a Szent János Kórház Pszichiátria osztályára, hogy a nemrég nyomaveszett kettes kórterem ápoltjait valószínűleg felkarolta a viva marektingese, és megpróbálja valami fun kategóriában eladni, hogy a hazai popszakma színvonalát legalább részvétszavazatok feltornásszák a nulla fölé.

A postokban nem szerepelt a cég neve, se a munkatársak nevei, se az ügyfelek nevei (csak egy márkanév), tehát a cég fenyegetése (hitelrontás) és indoka (rá lehet ismerni a cégre) nyilvánvalóan nevetséges. Veszteség nem ért senkit – lévén már úgy is kifelé lógott az illető lába, noha önszántából, szépen. Nincsenek áldozatok.

Hejj de az indok, na azt vesézzük ki cseppet.

Ha van egy kazalnyi post, melyben pusztán szituációkat, vezetőségi hibákat és tehetetlenségből fakadó dühöt vázol fel valaki, és erre morcosan azt reagálják, hogy “de rá lehet ismerni a cégre”, az nagyon szomorú. Igen, rá lehet.
Mindenki, aki okkal jött el onnan az utóbbi években (két kezem kevés lenne hozzá összeszámolni, hányan) tisztában van ezzel, és ezt el is mesélik lelkesen bárkinek, ők ráismernek. Nekem is meséltek sokan, sokat. Ennek folyománya, hogy nagyon sok – az adott szakmában érintett – ember fejében ma már meg sem fordul, hogy odamenjen, ők is ráismernek. A név hallatán moráljuk már a padlón van.

Lehet mondani, hogy sok ilyen cég van, sajnos. Van amelyik tanul a hibáiból, és van amelyik nem. De ez már közhelyesen általános.

Nevezhetném nevén a céget, de a blogger miatt nem teszem, erre kért, mivel ő sem tette egyik posztjában sem, mondhatni folytonos a korrektség – részünkről.
Aki ráismer – a fenti ok alapján rá lehet, ők mondták, én elhiszem – az tudja; aki kíváncsi, járjon utána, keressen rá, aki ismeri a szitut, az meg úgyis tudja.

Kellemes esti sörök mellett jó beszédtéma lesz, gondolom. Egészségünkre.

derelict: nagyon találó
microsofti egyszerűség
_nec: erzed az atadott uzenetet?
derelict: brief: legyen ÉGŐ