Megy a polcra a TeamFortress2 mellé. Ja! Nem is. Mert ingyenes (lesz).

De ahhoz, hogy megértsük ezt a postot, először nézzünk utána kicsit a szereplőknek.

Sarah Silverman, amerikai humorista, a stand-up comedy műfajban erős, általában azt a tipikus, elkényeztetett, amerikai apuci-kislánya-kocsival karaktert parodizálja, kiélezve az előadásait a bigottság, az álszentség és az etnikai sztereotípiák ellen. Ezt a videót küldte a kedvesének, Jimmynek:

Jimmy Kimmel, szintén amerikai humorista, ő most egy tévés “Late Night Show” típusú műsort vezet, David Letterman és Howard Stern munkásságán nőtt fel, és Jay Leno valamint Conan O’Brien korában egy talkshow-t adtak alá. Hazai hasonlattal élve, olyan műsora van mint a Fábry show. Jimmy az előző videóra ezzel válaszolt:

A wiki szerint ezek ketten barát/barátnő viszonyban állnak, két humorista kéz a kézben, azán ha egymást szopatják, az nyilván mindkettő nézettségét növeli.

No de a módszer!

Nem a blikkben, hotban mittudomén, nem pákó szerű szubhumánokkal, nem egy álvalóságsóban, mint győzike. Hanem erős és jól kivitelezett zenéstáncos videóban, ami ráadásul szép viral értékekkel rendelkezik, milliós nézettségekkel a youtube-on.
A hazai humor öregjei vagy unalmasan heherésznek vasárnap esténként egymáson és a Hernádi Juditon, vagy a fábrisóban sütik el ugyanazon poénokat amiket már évekkel ezelőtti haknijaikon hallhattunk, és ilyenkor még az én arcom ég, kínomban.

Meglehet, hogy a “Late Night Show” típusú műsorok odaát nagyobb múlttal rendelkeznek, és idehaza a stand-up comedy se tart még ott ahol náluk, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kéthetente csütörtökönként a fingós-hugyos-cigányos poénok létjogosultsága adott lenne. Nem is beszélve arról, hogy ezek a poénok könnyedek, mégis ütnek, nincs bennük politika. Ma furcsa hallani 2001-es fábry-t, ahogy akkor épp az orbánkormányt alázta. Megjegyzem, akkor az jobban is ment neki mint ma…

Tisztelt Fábry úr, adjon több műsoridőt a felfedezettjeinek.

Kreatív és marketing ügynökségek köreiben ez pláne fontos, révén ez is befolyásolja a cég megítélését, meg ennek szép juppi neve is van: “selfpromotion”.

Ma ez landolt az irodában… (klikk a képre):

Idén minden tisztelet a Color Plus / egyszervolt.hu csapatnak, annyira győztes a cucc amit kitaláltak, hogyha ilyet árulnának ikeában vagy mellette, tuti vennénk párat. Zseniális paródia, apró részletek, és egy nagyadag kedvesség lengi körbe a szettet, még több ilyet!

<header>
<article>
<aside>
<nav>
<video>
<audio>
...
<footer>

Pár éve csináltam kísérletképp ilyet XHTML-ben, saját DTDvel, a normális böngészők meg is ették, most legalább elterjed ez a szemlelet, mire nyugdíjba vonulunk. Mindenesetre hajrá szemantius web!

A csapat a kapu mögött.
Itt egy cikk a fejesztőcsapat két tagjáról, a pályatervező egy 24 éves csaj, a fejlesztő egy 25 éves arc… ez a mai fiatalság, de le a kalappal előttük.

Valamennyire ismerve-tapasztalva a női logikát és gondolkodásmódot – azaz pontosabban a férfiúitól való különbségét – a portal világa nem is meglepő. Kombinálva ezt a játékokban megszokott térszemlélettel és logikával, valami olyat kapunk amin eleinte égnek áll a hajunk, de később azon töprengünk, hogy hol volt eddig ez az ötlet. A pálya valahol kap egy extra dimenziót azzal, hogy az ember alig várja, hogy minden zugát kihasználhassa valamire.

Élet a kapun túl
Végigjátszva a játékot elszomorodik az ember, hisz épp most kezdődne csak a kaland – ezt nyilván meg fogja lovagolni a fejlesztő Valve később – de gondoltak erre is. A történetet félretéve visszakapcsolhatsz a fejtörők szintjére, és az utolsó 6 pályát (13.-18.) variálhatod. Szép példája a fent említett pályagazdagságnak az, hogy ugyanazt a pályát lehet nehezíteni pár idegesítő aprósággal, vagy csupán azzal, hogy minél kevesebb kapu, minél kevesebb megtett lépés, illetve minél kevesebb idő alatt tedd meg.
Konkrétan pimasznak éreztem a készítőket, mikor (azthiszem) a 14. pályát kellett megcsinálni összvissz 2 nyitott kapuval – egy be és egy kijárat.

Mi jöhet még
Most már csak egy Portal SDK kell, és nekiláthat a sok addikt saját pályákat csinálni, akár versenyszerűen, kihasználva a játékban adott elemeket. Erre példa is volt már egy másik játékkal, a quake3-ban defrag modnak hívják (az eredeti játék módosított fizikával és pár egyéb aprósággal) – itt is számíthatunk tehát a kapunyitogatásra mint virtuális extrémsport.

Másik dolog ami még elképzelhető az a multiplayer, egymás ellen, vagy coop módon megoldható pályákon, ezekben is rengeteg lehetőség van, a játék alapjain felül. Kíváncsian várjuk…

ps: http://www.aperturescience.com/

LOGIN
CJOHNSON
TIER3
NOTES

pps.: portal 2d flashben

Egy éve izgatja a fantáziám a fenti videó, és végre! Tippre az idény legzseniálisabb elszállása a játékiparban, miota a kezembe vettem az “Aperture Portal Device”-ot, konstans vigyor ül arcomon, és eszement teleportációs hurkokban hullok fel alá, egyszerűen kurvajó, pont. Ha Kurt Gödel ezt megérhette volna…

followup:

Az alapszabály egyszerű: olyan gyorsan jössz ki a kijáraton amilyen gyorsan bementél. Ebből fejlődnek ki olyan hatványozott ugrások, amiket a videóban látni. A rejtvények megoldása természetesen adott – néha szobák összefüggő halmaza alkotja, a kivitelezés rád van bízva.

Az élmény szédítő, ha lábbal előre hullasz ‘fel’ egy vízszintes kijáratból, szépen befordulsz a gravitációnak megfelelően, néha zavartan keresve az előre kinézett biztos pontot, amerre mennél.

A kísérő géphang egy cinikus bürokrata humorérzékével kommentál végig, alkalomadtán valami géphiba miatt szarrá torzult hangon vagy más sebességen – életszagúbbá teszi a kísérleti-fejlesztői környezet hatását, amibe csöppentél.

+link: penny arcade

Szintén idén – de már egy boldogabb fényben: most ünnepeljük a méltán kedvelt betűtípus, a Helvetica 50. születésnapját és alkotóját, Max Miedinger-t, melynek tiszteletére a Gödörben kiállítás nyílott, valamint számtalan érdekesség elmondható róla, ebből egyet említenék meg: az egyik, hogy mivel annak idején a Microsoft nem volt olyan “gazdag”, hogy megvásárolja a Helvetica licensz jogait, így megrajzoltatta “saját Helveticáját”, az Arialt.

A mai napig láthatjuk hivatalos papírokon, plakátokon, ill. minden Office termékcsomag része – kivéve a legújabbé, ugyanis a Microsoft az Office 2007-ben már egy új, Calibri névre keresztelt betűtípust használ.
A betűtípus szülinapjának örömére pedig film készül a tipográfia, grafikai tervezés és design témakörében.

Viszont most itt egy iPhone klón, a Meizu M8, amely talán meggyőző lehet. Egyrészt kisebb, másrészt nagyobb a kamera- és képernyő felbontása (közel duplájával), és ha minden jól megy, kb. feleannyiba fog kerülni, mint az utánzott darab. Ha pedig legalább olyan jól is működik, akkor lehet hogy érdemes lesz rajta elgondolkodni.

Azon pedig lehet, hogy el kéne töprengeni, hogy ha egyszer megtanulnak minőséget gyártani, és tartják az áraikat ezen a szinten, akkor mi lesz az európai piaccal…

Másik döbbenet akkor ért mikor a városban sétálva eldugott grafitisboltot fedeztünk fel, namondom pólóvásár. A sok ilyenolyan között egyszercsak felbukkan egy példány, “East feelings” felirattal és a köbánya kispest megállóval metróstul, nem hagyhattam ott :D Az eladó kérdi ismerem e a srácot aki a pólót tervezte, mondtam neki hogy nem, de azt amit ábrázol, eléggé, erre hatalmasat vigyorgott a srác, s mesélt párpercet a Sonique nevű arcról Lyonból aki csinálta a pólót. Kicsi a világ.

Aztán aki már nagyon várja a Ratatouille (jómagyarul sikerült Lecsó néven a moziba dobni…) c. animációs filmet, annak itt van egy kis galéria, teljesen véletlenül ráakadtunk egy kis utcában egy galériára, ahol a film rajzmunkái, tervei és néhány századeleji stílusú plakát volt kiállítva, zseniálisak, tessék nézegetni.