De ahhoz, hogy megértsük ezt a postot, először nézzünk utána kicsit a szereplőknek.

Sarah Silverman, amerikai humorista, a stand-up comedy műfajban erős, általában azt a tipikus, elkényeztetett, amerikai apuci-kislánya-kocsival karaktert parodizálja, kiélezve az előadásait a bigottság, az álszentség és az etnikai sztereotípiák ellen. Ezt a videót küldte a kedvesének, Jimmynek:

Jimmy Kimmel, szintén amerikai humorista, ő most egy tévés “Late Night Show” típusú műsort vezet, David Letterman és Howard Stern munkásságán nőtt fel, és Jay Leno valamint Conan O’Brien korában egy talkshow-t adtak alá. Hazai hasonlattal élve, olyan műsora van mint a Fábry show. Jimmy az előző videóra ezzel válaszolt:

A wiki szerint ezek ketten barát/barátnő viszonyban állnak, két humorista kéz a kézben, azán ha egymást szopatják, az nyilván mindkettő nézettségét növeli.

No de a módszer!

Nem a blikkben, hotban mittudomén, nem pákó szerű szubhumánokkal, nem egy álvalóságsóban, mint győzike. Hanem erős és jól kivitelezett zenéstáncos videóban, ami ráadásul szép viral értékekkel rendelkezik, milliós nézettségekkel a youtube-on.
A hazai humor öregjei vagy unalmasan heherésznek vasárnap esténként egymáson és a Hernádi Juditon, vagy a fábrisóban sütik el ugyanazon poénokat amiket már évekkel ezelőtti haknijaikon hallhattunk, és ilyenkor még az én arcom ég, kínomban.

Meglehet, hogy a “Late Night Show” típusú műsorok odaát nagyobb múlttal rendelkeznek, és idehaza a stand-up comedy se tart még ott ahol náluk, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kéthetente csütörtökönként a fingós-hugyos-cigányos poénok létjogosultsága adott lenne. Nem is beszélve arról, hogy ezek a poénok könnyedek, mégis ütnek, nincs bennük politika. Ma furcsa hallani 2001-es fábry-t, ahogy akkor épp az orbánkormányt alázta. Megjegyzem, akkor az jobban is ment neki mint ma…

Tisztelt Fábry úr, adjon több műsoridőt a felfedezettjeinek.

legyen vicces tehát, mondá az ész és megvizionált jópár ötletet a szárnyasbetétre hajazó debilitáson át egészen az üvöltve tomboló népdalénekes szakadt-rokker baromságig.

“a rokker jó, micsoda ötlet, megvesszük!” – kiáltott fel az ügyfél, és nyomban hozzá is láttak az ötlet kidolgozásához, amikor is egy csendes hang szólalt fel a háttérben: “ismerek egy megasztárost, miért nem csináltatjuk vele?” kapcsolati tőke tehát lőn, megspórolták az amugyis kínos előadókeresgélést – és persze a sógorkoma is jól jár. persze a tény, hogy valaki bent volt a megasztárban, még nem jelent különösebb tehetséget sem zenei, sem egyéb kreatív vonalon, de a megvalósítást végülis odabízták.

lett is ám minden ami jó, szem s száj ingere: humor, debilitás, szájbarágós poénok, fiatalságot megcélzó southpark-szerű látványvilág (közel sem). lett bókbolt féle “több zenei stílusban előadjuk ugyanazt” virtuozitás, melyben a már említett megasztár brillirozhatja a zenei tehetségét és előadóművészi képességeit (nincsenek). mivel az első megoldás egy funky diszkó utánérzés, lett hozzá egy retro zenegép és egy mindenféle viralitástól mentes microsite (még egy küldd el haverodnak form sincs). mindez az egész a megasztár nevével fut, és semmivel sem tünik többnek egy álmos délutáni gondolatnál, meg egy megfeneklett féltehetség önérvényesítési kapálózásánál. persze lenne benne kraft, de mindezek elvesztek a magyar mentalitás bűzös-ragacsos mocsarában – kár érte.

a fentiekben direkt nem írtam konkrétumot, direkt nem írtam url-t. aki akar, ráismer, akit bánt, az meg ugyis csak belemagyarázza. minden hasonlóság létező személyekkel csak a képzelet műve, ugye.

Kis setét és nagyon elegáns alagsori klub a 7.kerületben, a közönség meglepően változatos. A bő ujjatlan pólós – látszólag réver – srác és a haverja a szinpad tövénél ülve veri a ritmust, tini barátnője a fal mellett bólogat visszafogottan. Keleti alterarc, úgy táncolta körbe a kezében tartott söröskorsót mint elektron az atommagot. Német turisták lengették a sört és fotózták a bandát.

A zenekar mosolygós fiatal srácok, szolid ruhában, világos ing, semmi alter lázadás, semmi látszat, csak örömzenélés, amit sikerül a közönségnek is megéreznie. Jó volt. Jobb oldalt a podcastban ott egy számuk, hallgasd meg, több infó itt.

Abban a szent minutumban pedig elindult egy folyamat, ami azóta tart, és megállíthatatlan. Azt hiszem, a köznyelv az ilyesmit szerelemként aposztrofálja, de ez lényegtelen.
A lényeg ott lapul valahol Anders Jivarp dinamikus és határozott dobjátéka, Michael Nicklasson kellemesen dörmögő basszuskezelése, Niklas Sundin és Martin Henriksson gyilkos gitártémái közt finoman meglapuló dallamokban, amiket Martin Brändström zongorával, vagy Sundin és Henriksson gitárral vezetnek elő, miközben az énekes Mikael Stanne leordítja a hajat a fejünkről. Az 1989-ben alakult göteborgi csapat, a Dark Tranquillity számos korongot, pár DVD-t, és megszámlálhatatlan koncertet maga mögött tudva is képes újat mutatni. Személyes kedvencem tőlük az Edenspring c. szám (The Gallery c. albumról), emiatt a dal miatt kezdtem el hallgatni a többi korongot is, és így akadtam további kedvencekre, úgy mint például a Monochromatic Stains is.
Nem véletlen, hogy zenéjük magával ragadott, hiszen már jó ideje nagy rajongója vagyok a szintén svéd In Flamesnek, mely szintén a tömör riffek mögött megbúvó dallamokkal, és húzós dobtémáival fogott meg. Az In Flames büszkélkedhet legrégebb óta kitüntető figyelmemmel, így ennek egyenes következménye, hogy tőlük tudnék felsorolni legtöbb kedvencet, de ettől most megkímélem a kedves Olvasót, így hát csak a legjobbak sora: Crawl Through Knives, Only For The Weak, The Quiet Place és az egyik leghatalmasabb koncertszámuk, ami sok-sok éve mindig megmozgatja a tömeget, a Pinball Map.
A Dark Tranquillity annyiban különbözik tőlük, hogy az ő témáik precízebbek, és míg az In Flames dalokra önfeledten headbangeltem 2002-ben is, az akkori Summer Rocks-on, (meg most is, áprilisban), addig a Dark Tranquillity zenéjéhez le kell ülnöm.
A zene, amit írnak, komplex, igényli a figyelmet, és noha zúzós, buliszámok is vannak, még azokat is megbolondítják nem kevés dallammal, témaváltással, hangnemváltással, és olyan precizitással, hogy nekem, egyszeri laikus zenekedvelőnek elcsöppen a nyálam a tátott szám szélén.
Ugyanebből az okból kifolyólag kedvelem a Nevermore-t is (szintén ugyanilyen sorsa volt a várakozó mp3-aknak, majd szintén beleszerettem a muzsikába); a Nevermore frontember Warrel Dane-ről ugyanúgy elmondható, hogy a tiszta énekhangja is velőig hatoló és gyönyörű, az ordítása pedig felszeletel, mint Mikael Stanne orgánuma.
A Nevermore számomra elfogadható, mi több, imádható albumára (This Godless Endeavor) egyik legjellemzőbb dal a Final Product, melyben felcsendül a jellegzetes dallamosság a gyötrően ismétlődő riffek alatt (de a személyes kedvencem a Born, amit sajnos nem áll módomban megmutatni, mert nem készült hozzá klip, pedig szerintem a legjobb valaha készült Nevermore dal).

Mindhárom említett banda fellépett már kis hazánkban, valószínűleg nem véletlenül, és korántsem méltatlanul. Mindhárom zenekarnak igen jelentős zenei múltja van, akár mint metal banda, akár egyénileg is, elismert zenészek alkotják mindet. Alapos zenei felkészültségükről adnak tanúbizonyságot, amikor vendégszerepelnek más zenekarok lemezein, vagy önálló projektekbe kezdenek.
Kiváló példa a Nevermore-gitáros Jeff Loomis, aki zenélt a Megadethben is, együtt Dave Mustaine-nel, aki viszont a korára hivatkozva pár közös zenélés után a külön utat javasolta az ifjú reménységnek.
Másik kiváló példa, talán nem is véletlen, hogy szóba került, Anders Fridén (In Flames-énekes), aki annak idején pont a Dark Tranquillity-t hagyta ott, hogy csatlakozhassék az 1990-ben alakult In Flames-hez. Egyfajta helycserés támadás volt ez, hiszen Stanne akkoriban az In Flames session muzsikusa volt, majd ritmusgitárra és éneklés/hörgésre váltott és vele pedig a Dark Tranquillity vált teljessé. Fridén két másik projektet is vezet, de elég kevés ideje van rájuk az In Flames sikerei miatt (2006 áprilisában például az ősi nagy metal banda, a Sepultura volt az előzenekaruk, remélem, ez mindent elárul).
A Nevermore-t segítő másik gitáros, Chris Broderick szintén sok projektben szerepel, aki amellett, hogy metallal foglalkozik, klasszikus koncertjei is vannak, és órákat ad az interneten (a honlapján).

A három zenekarból kettő (a Dark Tranquillity és a Nevermore) énekeséről elmondható, hogy klasszikus képzettségük van, mindketten több évig tanultak operaénekesnek – míg Fridén az énekesi pályafutása mellett producerkedik is. Képzett zenészekkel állunk tehát szemben, akik amellett, hogy a hobbijuknak élnek, mindenképp gondolnak a jövőjükre.
Ha már itt tartunk, hogy jövő… Mégis mikor láthatom viszont kedvenceimet itthon, de mondjuk a Papp László Sportaréna színpadán? Ki tudja, mit hoz a jövő. Én azt remélem, hogy egy In Flames – Nevermore – Dark Tranquillity koncertsorozatot.

Addig is:
Dark Tranquillity – hivatalos honlap, Wikipedia
In Flames – hivatalos honlap, Wikipedia
Nevermore – hivatalos honlap, Wikipedia

derelict: http://www.lilmonsta.com/vitalStats.php
_Nec: oh
derelict: de ezen sima billentyüs seek van
:(
_Nec: nem értem ezt a seek dolgot
sose tekerek bele számokba
miafrancnak
derelict: mert nem hallgatsz 1-8 órás mixeket :D
nekem van 8 órás zeném
_Nec: hát ha hallgatok is, akkor az megy, oszt coki
derelict: abba szivfájdalom lenne beleseekelni billentyűvel
_Nec: nincs időm meg pöcsölni a lejátszón
de amúgy azt nézd meg, hogy a seekeles nem gyorsul e fel
sokáig tartod nyomva, egyre gyorsabb
szokás ilyet
derelict: ja, az ér még valamit
de pda touchscreen után gondolhatod milyen ez :D
_Nec: persze a nano intuitivabb :D
derelict: ipodba meg arányos
gyorsabban tekered, többet ugrik
_Nec: hát egy 8 órás mixen áttekerni, kinézetre rejszolhatsz is ennyi erővel a buszon
derelict: nehidd :)
kipróbáltam
volt a cuccon egy 2 órás mix
2-3 sec alatt betekertem a közepére
tetszett
_Nec: láttam ilyen perverz liberálisoknak kinéző woodomaneket
ott zsiborázott a zsebében
fülében fehér dugó

Előzmény…

_Nec: nem, thx
miota hallgatsz te NIN?

derelict: only klip óta
az nagyon tetszett, zene is, klip is

_Nec: egy év mulva jössz nightwish koncertre…

derelict: mémennék?
nightwish nekem nemtecc

_Nec: majd megteccik, idővel
ha már NIN -t hallgacc..
join the dark side, my son (khhh hhh, khhh hhh)

derelict: YOURE NOT MY FATHER

_Nec: i am
yout father
r
eh
* vbzz *
syntax error
* és ekkor darth vader lefagyott *
root@vader# reboot_

ps.:

[19:55] derelict: de én ezt bármivel megjátszom
[19:59] _Nec: mert nem hallgatsz metalt
[19:59] derelict: jogos 

Magányos maci, csoda zsírkréta – a történet pedig szárnyra kap: elrepülő pillangó, széllel szálló kisvirág, és egy jóbarát születése.

Kedves figurák, szívmelengető történet.

Megtekinthető: madelief.deviantart.com

Zene: ctgmusic.com